Névadónkról

W e ö r e s    S á n d o r

 

 

TESTAMENTUM

 

 

Ha valaha síremléket, szobrot, emléktáblát kapok, vagy

bármely intézet a nevemet viseli,

mindegyikre véssék rá e sorokat:

„Az emberiség akkor fog boldogulni:

1. ha rááll az egyetlen józan, ráállható alapra: ha szükségleteit elégíti ki, és nem szenvedélyeit, bosszúvágyait, rögeszméit.
2. ha módot lel arra, hogy ne legyen kénytelen eltűrni, hogy gonosztevők, őrültek, komédiások, mániákusok vezessék, fel bírja ismerni őket, és nem szolgálja többé az ő terveiket.
3. ha érzi és tudja, hogy erőszakot és elnyomást tétlenül szétnyűni kisebb rossz, mint tettel legyűrni.
4. ha úgy tevékenykedik, hogy nem árt vele se másnak, se magának.

 

Ha ezt nem az egész emberiség, hanem csak egyetlen nép tudja: bármily megpróbáltatás és csapás érheti, mindig megerősödve és megsokszorozódva fog felemelkedni. Nem pusztul el, míg hatalom és fölény délibábjai helyett a józan mértékhez igazodik. Mértékét eltanulják a szomszéd népek is, majd azoknak szomszédai.”

 

(Weöres Sándor)

 

Napjainktól mintegy emberöltőnyi távolságra merült fel iskolánk székhelytelepülése részéről, hogy a Gelsei Általános Iskola szellemiségével és értékrendjével harmonizáló személyiség nevét felvéve is meghatározza önmagát. A felvetést hosszas és sokoldalú konzultáció követte, melynek során több tucatnyi szempont elemződött, pro és kontra érvek garmadája sorakoztatódott fel.

 

1997. március 21-ét jelzett a naptár, mikor is Gelse Község Önkormányzatának a pedagógusok véleményét szem előtt tartó döntése értelmében a helyi kultúra fellegvára felvette és azóta is büszkén viseli Weöres Sándor Kossuth- és Baumgarten-díjas költő, író, műfordító, filozófus és irodalomtudós nevét. Döntő érvnek bizonyult a névadó gyermekirodalom terén testet öltő gazdag szerepvállalása, továbbá azon tény, hogy iskolánkban már akkoron hagyományosan kiemelt eseménynek számított a magyar kultúra napja előtti tisztelgés.

 

Weöres Sándor 1913. június 22-én született Szombathelyen földbirtokos hivatásos exkatona édesapa és szerb polgárcsaládból származó édesanya gyermekeként. Gyermekkorát Csöngén töltötte, ahol ma a Weöres Sándor – Károlyi Amy emlékház hagyatékának relikviái őrzik a múltat, idézik meg a költő házaspár életművét. Cina - ahogy födijei hívták - ellentmondásoktól sem mentes tanulmányait Pécsett koronázta meg filozófia – esztétika szakon szerzett diplomájával, ahol később doktorátust is szerzett. A Városi Könyvtár megszervezésén bábáskodott, majd a fővárosba költözve az Országos Széchenyi Könyvtár munkatársa lett. 1946-ban kötött házasságot Károlyi Amyval, akivel számos egzotikus utazás során fűződött mind szorosabbra hitvesi – költői kapcsolata. Korának legtisztább lelkű zsenijeként mind súlyosabb betegségeivel küzdve 1989. január 22-én bekövetkezett haláláig számtalan hangon írt és alkotott a Nyugat harmadik nemzedékéhez tartozó géniusz.

 

De ki is volt Weöres Sándor? Világszemlélete, gondolkodásmódja és életműve mely szálak mentén köthető iskolánk szellemiségéhez, vallott értékrendjéhez? Miért rá esett a választásunk mikor nevelő szándékkal olyan névadó után kutakodtunk, akit ellentmondásoktól sem mentes magánéleti és viszontagságos közéleti megítélése mellett is örökérvényű példaképként állíthatunk tanítványaink elé?

 

Elsőként talán azért, mert hitvallása szerint a világ dolgai nem választhatók szét érdekesebb és érdektelenebb jelenségekre. Abban minden izgalmas és izgató, úgy ahogy van.

Azaz a gyermeki kíváncsiság élethosszig tartó fenntartása, zsigereinkbe való beívódottsága életminőségünk sarokköve és fokmérője is egyben.

 

Másodjára, mert nemcsak korának költészetéhez viszonyítottan értékelhető a másoktól legkülönbözőbb költőként, de önmagához mérve is méltán viselheti a legegyedibb képlet jelzőt. Nincs még tizennégy, mikor több vidéki lap is közkinccsé teszi verseit. Tizenhat évesen „Te, drága csodagyermek, úgy játszol nyelvünk zongoráján, mint kevesen”- olvashatja Kosztolányi Dezső hozzá szóló méltatásában. Tizenkilenc éves korára bravúrosan verselő, sajátos hangú költőként emlegetik, „A vers születése” címet viselő disszertációjával valami új veszi kezdetét a hazai irodalomesztétikában.

 Azaz emberként, mint egyedi, egyszeri és megismételhetetlen csodaként mások által is elismerésre méltót alkotva teljesedhetünk ki.

 

„Lehetőleg erősen és érdekesen írni. Mindegy, hogy a vers, amit leírok, tetszik-e másoknak, vagy nem tetszik, érthető-e vagy érthetetlen, de mindenesetre legyen izgalmas, forró, ami mellett nem lehet közömbösen elmenni, amit vagy szeretni, vagy gyűlölni kell.” – fogalmazta meg ars poeticáját.

Azaz az ember maradjon hű önmagához, gondolkodjon önazonosan, beszéljen hitelesen és cselekedjen újítóan.

 

Gondolatmenetein, megfűszerezve némi nyelvi – ritmikai bravúrral, párhuzamosan fut végig a logikus gondolkodás és a spiritualitás, miközben megítélése szerint a vers azt tagoltabbá, hajlékonyabbá és érdekesebbé téve, a lélek tréningje maga. Költészetében majd minden műforma fellelhető, közülük is kiemelkednek azonban azok, melyek sajátos nyelvezetük által közvetítetten a weöresi értelmezésű világról alkotott víziókat vetítik elénk.

Azaz a sablonokon, a mindennapi rutinokon túllépve az unikális személyiségjegyek kibontakoztatása, alkotások felszínre segítése elengedhetetlen lételemünk kell legyen.

 

Névadónk az Ő sajátos módján elévülhetetlen érdemekkel bír a gyermekköltészet megújítását illetően is. E varázsige szerepű alkotások annak ellenére, hogy legtöbbjük nem direkt gyermekversnek íródott hosszú ideje a legifjabb nemzedék számára a művészettel való első, egyben meghatározó találkozást jelentik. Ezen művek által a gyermekek olyan ritmikai, zenei élményeket élhetnek meg, melyek a lelkükben osztódva és sarjadzva a gyermeki lélek spontaneitásának és tüzének felnőtt korba való átmentőivé lépnek elő. Holott alkotójuk hangszerének mestereként és kottájának tökéletes ismerőjeként nem tett többet, „csak” kergetőzött a szavakkal, „csak” elindított a nyelv beláthatatlan útján megadva a játék lényegét, a választás szabadságát.

Azaz anyanyelvünk szokványos és hétköznapin túli ápolása - művelése által megéltetni tanítványainkkal magyarságtudatukat és összetartozásérzésüket.

 

Mi, a Gelsei Weöres Sándor Általános Iskola jelenlegi és egykori pedagógusai nap mint nap azt tartjuk szem előtt, nap mint nap azon munkálkodunk, hogy azok akik e falak közé lépnek, vagy hosszabb – rövidebb ideig e falak közt élik életüket, esetleg csak hallottak rólunk, azt az embert, azt a minden nyelven beszélő költőt lássák maguk előtt:

 

Aki azt mondta:

 

„Munkámat használni lehessen, ne szájtátva csodálni.”

 

Aki azt írta:

 

„Legyen címered a tiszta arc.”